A magabiztos, szép beszéd az öbizalom egyik legfontosabb hozzávalója. Akár tetszik, akár nem. Ha beszédhibáról hallunk, akkor a leggyakrabban a gyerekek jutnak eszünkbe.

Eddigi írásaim is főként a gyermekkorban megjelenő beszédhibákról és a hozzájuk kapcsolódó tudnivalókról szóltak. Ám korántsem igaz, hogy a beszédhiba csak a gyerekek „jellemzője” lenne, nagyon gyakori jelenség felnőttek körében is. Természetesen nem pontosan ugyanolyan jellegű hanghibákról van szó, mint a gyermekek esetében, de semmiképp sem szabad(na) őket figyelmen kívül hagyni.

Mely hangok a leggyakrabban érintettek felnőttek esetében?

• sz, z, c

• s, zs, cs

• t,d,n,l

Tipp!

Mondd ki hangosan a következő szótagokat: szi, zi, ci, su, zsu, csu, tá, dá, ná, lá. Figyeld meg külön-külön a fenn felsorolt hangoknál, hogy hol van a nyelved. Ha azt tapasztalod, hogy a nyelved kicsúszik a két fogsor között, vagy nekiütődik az alsó vagy felső fogsornak, esetleg a levegő oldalt távozik – ezzel egy furcsább hangszínezetet adva a hangnak – akkor mindenképp javasolt egy logopédust felkeresned.

Az a bizonyos "R"!

Az "r" hang helytelen képzését szinte mindenki felismeri. A köznyelvben úgy hívják azt a jelenséget, ha valaki nem tudja a nyelve hegyét pörgetni, hogy raccsol. A nyelvhegyi pergés helyett a nyelv hátulsó részével pörgetnek, mely a raccsolás jól ismert hangszínét eredményezi.

Miért fontos ezzel felnőttkorban foglalkozni?

Gyerekkorban főleg az olvasás- és írástanulás sikeressége miatt koncentrálunk a beszédhibák kialakítására. Felnőttkorban már nem ez kerül fókuszba, de nézzük csak, miben segíthet, ha mégis foglalkozunk vele:

• Egy erős beszédhiba esztétikailag is ront az egész megjelenésünkön. Ha rendben van beszédünk, az artikulációs izmaink jól koordináltan működnek, harmonikus lesz arcunk is.
• Szinte minden szakmánál nagyon fontos a tiszta beszéd, más benyomást keltesz a hallgatóságodban, ha szépen, tiszta hangképzéssel beszélsz, legyél akár ügyvéd, orvos, coach, edző, call centeres, manager, szinte bármi…
• Ha sokszor szólalsz meg emberek előtt, tartasz kisebb-nagyobb meetingeket, prezentációkat, sokkal magabiztosabban, határozottabban tudsz kiállni, ha tisztán beszélsz. Hiába nagyon jól felépített a mondanivalód, ha az esetleges hanghibák miatt kevésbé érthető.
• A felnőtt beszédhibákból gyakran vicceket gyártanak: biztos láttál, hallottál, olvastál különböző vicceket, mémeket vagy stand up-os előadásokat, ahol a beszédhiba a vicces kategóriába került, ezzel magát a beszédhibás személyt is bekategorizálva.
• És végül, de nem utolsó sorban, az egyik lefontosabb ok, hogy miért kezeltessük a beszédhibánkat felnőttkorban: a gyermekünk beszédét úgy tudjuk leginkább formálni, széppé csiszolni, hogy TÖKÉLETES beszédpéldát mutatunk neki. Ha te is beszédhibás vagy, jó eséllyel a gyermeked is utánozni fog téged, ami maradandó beszédhibához is vezethet akár. Ha gyermeket nevelsz, ezt mindig tartsd szem előtt!

Érdemes, lehet felnőttkorban beszédhibát javítani?

Természetesen lehet, hogy valamilyen oknál fogva nem tudunk kialakítani, egy adott hangot, de a többség esetében mindenképp érdemes belevágni a folyamatba, sok esetben nagyon szép eredményeket lehet elérni. Tapasztalatom azt mutatja, hogy a legnagyobb kihívást a szépen kialakított és terápiás közegben tökéletesen használt hang spontánbeszéd-helyzetekbe való átültetése, használata jelenti. De megfelelő gyakorlással, motivációval ezt is sokan legyőzték már.

Ha egy gyermek beszédhibás, arra rögtön felfigyelnek a szülők és a környezet is. A gondos szülőben óhatatlanul felébred a vágy, hogy segítsen a kicsinek helyesen kiejteni a hangokat. Ezzel kapcsolatban sok fórumon kérnek az anyukák segítséget — és vezetik egymást sajnos olykor tévútra.

Mielőtt azonban belemennék a konkrétumokba, nagyon fontos szempont tudni, hogy a gyerkőc jár-e logopédiára.

• Ha igen, akkor minden esetben a kezelő logopédus javaslatait, iránymutatását kell követni, hiszen ő pontosan, egyénre szabva adja a házi feladatokat és tanácsokat a szülőknek.
• Az is gyakori eset azonban, hogy a gyermek nem részesül logopédiai terápiában. Vagy azért, mert bár van hanghibája az életkora még nem teszi lehetővé (2-4 év) az artikuláció javítást, vagy pedig várlólistára kerülve várja a terápia kezdetét. Főleg az utóbbi csoport gondoskodó szülei teszik fel a kérdést, hogyan javítsam gyermekem beszédét?

Leginkább sehogy – hangzik mindig a válaszom. Ez először meglepőnek tűnik, de egy kis magyarázat után már érthetővé válik.

Mit NE tegyél tehát?

Az egyik lehető legrosszabb szülői technika az, amikor azzal próbáljuk az adott hangot „kipréselni” a gyerekből, hogy megpróbáljuk mondatni vele: „Mondd, hogy R! Mondd, hogy róka! Mondd, hogy L! Mondd, hogy liba! Mondd, hogy S! Mondd, hogy sajt!” stb.

Nézzük, mi a baj ezzel!

1. Ha túl sok ilyen jellegű kérést intézünk gyerekünkhöz, kialakulhat benne egy „nem tudom” érzés, ami miatt esetleg a kommunikációját szégyellni kezdni és csökkenteni fogja a beszélgetés kezdeményezését a környezetével. Rossz érzések társulhatnak a beszédhez, a szülő-gyermek kapcsolatot is ronthatja, ha folyamatosan ezt hallja. Olyannal is találkoztam már, hogy a túlzott jószándékú figyelmeztetések miatt, a gyerkőcben szorongás alakult ki, s mikor elérkezett az idő a logopédiai terápiához, akkor nagyfokú ellenállást tanúsított a terápiával szemben.
2. Ha a gyermek tudná mondani, akkor mondaná. Azért nem mondja, mert valami akadályozza benne: pl. nem elég erősek, ügyesek a beszédszervek, vagy még a beszédészlelése nem szilárdult meg, stb. Attól, hogy felszólítjuk, megkérjük rá, még nem fog sikerülni.
3. Ha egy-két ilyen „gyakorlat, kérés” után elkezdni az adott hangot használni, akkor az valószínűleg magától is kialakult volna, a természetes érés folyamataként, anélkül, hogy a figyelmét erre irányítottuk volna.
4. A legrosszabb, ami történhet, hogy a sok próbálkozására téves képzéssel kezdi az adott hangot gyakorolni a gyerkőc. Ha megtanulja tévesen, akkor dupla olyan nehéz lesz a logopédiai terápia, hisz le kell építeni a rosszat és újraképezni a jót. Duplaannyi munka időben és energiában is: gyereknek, szülőnek és logopédusnak egyaránt. Ilyen leggyakrabban az R hanggal fordul elő, de hallottam már ilyen módon született torz S-eket, SZ-eket és K-kat is.

A másik dolog, amivel megdöbbentően gyakran találkozom, hogy mivel a gyerkőc pösze, hibás beszéde olyan aranyos, ugyanúgy, hibásan megismétli a környezete. „Ott egy tutya.” „Tutya, igen. Tutya.”  S gyakran még nevetés is társul hozzá, hisz oly aranyos. Valóban az, s tényleg sok esetben az ember szíve olvad, ha egy kisgyermek pösze beszédét hallgatja, de akkor sem javasolt folyamatosan, hibásan megismételni a kiejtett szót, mondatot, kifejezést. Természetesen, ha ez néhányszor előfordul, (ez sem) nem okoz maradandó nehézségeket.

Miért nem jó?

1. A gyermek észlelésében nem a helyes alakot erősítjük (kutya), hanem a tévesen képzettet (tutya). Egyrészt, ha más is így mondja, meg még viccesnek is tartják, akkor mi oka lenne a gyereknek ezt kijavítani? Hisz meggyőző érveket lát, hall arra, hogy ne tegye.
2. A hibás alak ismétlésének a másik nagy veszélye, hogy a beszédészlelést sem segíti elő. Nem, vagy csak nehezen fogja észlelni a különbséget a két alak között (kutya-tutya), aminek hosszútávon komoly következményei lehetnek, főleg az írás terén. Az iskolában nem lesz minegy, hogy melyiket írja majd le, de ahhoz, hogy helyesen le tudja írni tökéletesen kell érzékelnie a két alak közötti különbséget.

Akkor mit tegyél?

Valóban semmit ne tegyen akkor a szülő? Ha ezeket a javaslatokat betartod, máris tettél valamit. Ezen kívül a helyes a hozzáállás, hogy különösebb rágöcsörcsölés nélkül, helyes formában, lassan, jól artikulálva megismételjük a hibás képzett részletet. "Ott egy tutya." Szülő: "Igen, tényleg ott egy kutya." Ha van rá időnk, s épp nem rohanunk, akkor helyezkedjünk a gyermekkel egy magassági szintre, hogy láthassa a szánk pontos mozgását is.

Természetesen van néhány olyan dolog, gyakorlat egy logopédus tarsolyában, amit ezen kívül jó szívvel ajánl a szülőknek ilyen esetekre is. Hogy melyek ezek, azt a következő írásomból megtudjátok!

Az előző cikkben hoztam néhány alapvető elemet, melyek határozottan elősegítik a gyerek beszédének fejlesztését. Az írás végén — csak felsorolásként — említettem meg az élőbeszéd, élőmese, mese és a mondókák fontosságát.

Nagyon sok fórumon olvashatunk erről, mégsem tudom eleget hangsúlyozni. Ezek mind nagy lehetőségeket hordoznak magunkban, például:

• nem kell hozzá szaktudás,
• ingyen van,
• mélyíthetjük vele a szülő-gyermek kapcsolatot,

s így tudjuk a gyerek számára a leginkább biztosítani, támogatni a sikeres iskolakezdést. 

Nézzük, melyik miért fontos, mit kell róla tudni.

A BESZÉD, A VERBÁLIS KÖZLÉS

Beszéd közben hangokat adunk ki. Hangok sorozatából lesznek a szavak, szavakból a mondatok. Az érzékszerveinken (és bonyolult, agyi folyamatokon) keresztül érzékeljük a hozzánk beszélőt, értjük, észleljük a hozzánk intézett beszédet.

Ezt az észlelést, értést segítik az ún. nevezett metakommunikációs elemek, melyeket élőbeszéd során is (fontos) alkalmaznunk:

• megállunk beszéd közben,
• tagoltan beszélünk,
• jól artikulálunk,
• hangsúlyra, hanglejtésre is odafigyelünk,
• nem monotón hangon, elhadarva, gyorsan „letudjuk” a mondandót.

Ezzel segítjük elő a gyermek értését, észlelését, szókincsbővítését, nyelvi fejlődését is, a verbális csatornán való kommunikálást.  Ez azért nagyon fontos, mert a beszélt nyelvnek a következő lépcsőfoka az iskolában jelenik meg: amikor is a hangok átalakulnak betűkké, s megtanulunk írni, olvasni. A sikeres olvasáshoz és íráshoz pedig az előbb felsoroltak mindegyike szükséges.  

MESE

Van olyan szülő, aki a könyvekből szeret olvasni, s olyan is van, aki inkább kitalálja a meséket. Hogy a gyerek élő vagy olvasott mesét hall-e, mindegy. A lényeg, hogy mese legyen.

Felmerülhet a kérdés, hogy miben más egy szépen illusztrált, igényes mese a tévében, mint az élő vagy olvasott mese? Több lényeges különbség is van — most egyet emelek ki.

Az élőmese és az olvasott mese hallgatása során a gyerek vizuális képzelőereje elindul. A látott mese egy konkrétan kidolgozott képet ad a gyermek számára, s bármilyen esztétikus, szép is, a gyermek fantáziája már nem fog elindulni, nem fogja ő elképzelni, hogy hogy néz ki a mesehős, milyen tájakon járhat, milyen lehet az Óperenciás-tenger, hanem elfogadja, megelégszik azzal a képpel, amit a mese ad.

Eddig mindig a szókincs fontosságát emlegettük az olvasott/élőmese és a nyelvi fejlődés, valamint az iskolai kudarcok/sikerek kapcsán, most viszont ezt az új elemet is kiemelném: a vizuális képzelőerőt. Ez annak az alapja lesz a későbbek folyamán az iskolában, hogy pl.

• térben majd el tudjon helyezni egy földrajz tananyagot,
• időrendileg sorba tudjon rendezni egy történelem leckét, történelmi eseményeket,
• matematikából a logikai összefüggéseket hogyan fogja elképzelni,
• geometriából egy-egy elemet, hogyan tud majd térben elhelyezni.

Vagyis: össze tudja-e a kötni a tanult anyagot vizuális képpel, ami segíti a megértést, a tudás elsajátítását és az információ rögzítését?

Mi a különbség a beszélgetés és az olvasott mese között?

"Nem elég az, ha csak sokat beszélgetek a gyerekemmel?" Nem, nem elég csak a beszélgetés, mindenképpen ügyelni kell arra, hogy mindkét időtöltésre bőségesen jusson idő.

Mesolvasás során ugyanis más nyelvtani szerkezetet, más szókincset, más szófordulatokat hall a gyermek. Egy mese nagyon sok témát, helyszínt, szereplőt, tulajdonságot, morális helyzetet érinthet. Olyanokat is, melyekre beszélgetés során kevés eséllyel térünk ki.

MONDÓKA, ÉNEK

Szintén olyan képességeket lehet vele megalapozni, amelyek rendkívül fontosak az iskolai életben való boldoguláshoz:

• természetes beszédlégzést szabályozzák a mondókák,
• a ritmusérzék és — az anyanyelvre jellemző — beszéddallam fejlesztésére is kiválóak,
• a ritmikus egymásutániság (szerialitás-sorozatalkotási képességi) alapvető a sikeres tanuláshoz.

Egy-egy mondóka, dalocska megtanulásával verbális emlékezet nagyon hatékony fejlesztése (is) történik, ráadásul játékos formában. Ne feledjük: jól működő verbális memória nélkül egy gyermek kudarcra van ítélve az iskolában. 

Ha a szülő kései beszédindulást, vagy a nyelvi zavar tüneteit észleli (Mi is a nyelvi zavar?) a legbölcsebb dolog felkeresni egy logopédust egy vizsgálat erejéig. Mivel minden gyermek más, mindenkinek egyéni fejlődési üteme van, ezért fontos, hogy egy szakember vizsgálja meg a gyermeket és ez alapján szülessen meg a diagnózis. Az, hogy elviszed gyermeked egy vizsgálatra, még nem azt jelenti, hogy egészen biztosan baj van, terápiára is szükség lesz. Megnyugtatás okán is nagyon hasznos, ha konzultálsz egy szakemberrel.

Praxisom során gyakran találkoztam azzal kérdéssel, hogy mit csinál egy ilyen vizsgálaton egy logopédus? Mire kell készülni, mire számítson a szülő? Hogy tudok megvizsgálni egy két-három éves gyereket? Miért tart az 5 évesek komplex logopédiai diagnosztikája 1,5-2 órán át? 

Különböző életkorokban más és mást figyelünk és vizsgálunk. Most összefoglalom nektek, hogy én hogyan szoktam vizsgálni, melyek nálam a főbb pontok.

2-3 éves gyerekek vizsgálata

Ennél az életkornál nagyon fontos a szülői adatszolgáltatás. A részletes anamnézisfelvétel során kikérdezem a szülőt a gyermek fejlődéséről. A személyes találkozó során pedig a megfigyelés is nagy hangsúlyt kap. Ilyenkor megfigyelem az anya-gyermek interakcióját, a gyermek spontán játékát, kapcsolatteremtését, kommunikációs stratégiáit. Célzottabb feladatokat is szoktam hozni, amikor is játékos feladathelyzetben megpróbálom felmérni az aktív és passzív szókincsét, beszédértését, néhány logikai feladatot is bele szoktam csempészni (szín és/vagy formaegyztetés, kép-tárgy egyeztetés, stb.). Ezek az információk a legtöbb esetben jól tájékoztatnak minket a gyermek aktuális nyelvi fejlettségéről.

4 évesek vizsgálata

Ebben az életkorban feltehetően már folyékonyan beszélnek a gyermekek, így más képességeket nézek. Itt is az első dolog a részletes anamnézis felvétele a szülőtől. Ezután következik a gyermek beszédének elemzése. Itt főleg azt figyelem, hogy vannak-e — és ha igen, milyen — nyelvtani hibák, hogy alkot a kicsi mondatokat. Hogyan mesél képről és saját élményekről. A szókincs felmérése itt is elengedhetetlen, de már a verbális és vizuális memória működéséről is szeretek tapasztalatokat gyűjteni.

5-6 évesek vizsgálata

5-6 éves korban  már elég komplex vizsgálatsort lehet és érdemes lefolytatni a gyerekekkel. Nálam egy komplex logopédiai vizsgálat 1,5-2 óra. Az anamnézis adataira támaszkodva, megfigyeléssel és konkrét logopédiai tesztekkel, vizsgálatokkal felmérem a nyelvi rendszer összes alkotóelemét, például: beszédészlelés, beszédértés, szókincs, nyelvtani elemek, mondathasználat. A nyelvi receptív és expresszív oldalát is alaposan feltérképezem. Egy ilyen vizsgálat után kristálytisztán látszik, hogy milyen a gyermek nyelvi fejlettsége, kell-e logopédiai beavatkozás, és ha igen, akkor pontosan milyen, a nyelvi rendszer melyik elemének, hogyan épüljön fel a terápia.

Lehetséges az, hogy a gyermek gyönyörűen, tisztán, hangzóhiba nélkül beszél, mégis súlyos logopédiai problémája van? A válasz, hogy sajnos igen. A mai cikkben egy olyan kórképet mutatok be, ami még sajnos ismeretlen a szülők számára. Míg az autizmusról, diszlexiáról, diszgráfiáról stb. már szinte mindenki hallott, a nyelvi zavarról kevesen.

Az előző írásokban arról is írtam, hogy a kései beszédindulásnak több kimenetele is lehet. Az egyik – a legsúlyosabb – a specifikus nyelvi zavar. Azért kell róla minél többet beszélnünk, mert ennek a kórképnek nagyon sok esetben nincsenek kirívó tünetei. Míg egy nehezen érthető beszéd, egy döcögő olvasás, egy orrhangzós vagy dadogó beszéd esetében a szülőnek is és a környezetnek is egyértelmű, hogy valamit tenni kell, a nyelvi zavar tüneteit gyakran fel sem ismerik. Akkor járnak szerencsével, ha a gyermeknek más, logopédiai problémája is van, s egy vizsgálat, egy szakértő szem felfedezi a nyelvi zavar jelenlétét is. A nyelvi zavar azonban nem minden esetben társul artikulációs zavarral, így fordulhat elő az, hogy látszólag nincs a gyermeknek logopédiai problémája, s a logopédus mégis intenzív terápiát javasol neki.

Praxisomban többször is előfordult ilyen. Ilyenkor tényleg nagy felelősség van a szakemberen, hogy a szülőt – akit sok esetben váratlanul ér a hír és értetlenül áll a dolog előtt, hiszen „de a gyerek szépen beszél” – megfelelően és alaposan tájékoztassa a specifikus nyelvi zavarról és annak következményeiről.

Mi az a specifikus nyelvi zavar (SNYZ)?

A DSN-5 (A diagnosztikai vizsgálat zsebkönyve) azt mondja, hogy az SNYZ a nyelv elsajátításnak és a nyelv használatának a nehézsége. Azoknál a gyerekeknél mondhatjuk ki a nyelvi zavar jelenlétét, akiknek az érzékszerveik megfelelően működnek, IQ-juk is megfelelő, illetve nem jelentkezik más fejlődési rendellensség (pl. autizmus, Down-szindróma stb.).

A nyelv elsajátításának nehézségéről és annak ismertetőjegyeiről, vagyis a kései beszédindulásról, nehezen bővülő szókincsről, stb. már több írásban is beszéltünk. Ezekkel a tünetekkel is nagyon fontos foglalkozni, bár specifikus nyelvi zavart leghamarabb négy éves korban diagnosztizálhatunk. Ha egy akárhány éves gyermeknek szűk a szókincse, gyenge a verbális memóriája, nem érti pontosan a hozzá intézett beszédet, helytelenül használja a ragokat, esetleg a beszédhangok közti különbséget sem észleli, akkor bizony a nyelvhasználata is sérül. Nem tudja magát úgy kifejezni, ahogy szeretné, s a környezete sem tudja őt mindig pontosan megérteni. Iskoláskorban pedig az írott nyelv elsajátítása (=olvasás, írás, szövegértés) és használata van veszélyben.

Szakirodalmi adatok szerint az ötévesek körének 7%-a nyelvi zavaros.

Foglaljuk össze! Mire figyeljen a szülő? Milyen tünetek lehetnek figyelemfelkeltőek?

Ezek a tünetek felsorolás jellegűek, a teljesség igénye nélkül. Fontos tudni, hogy több fajta nyelvi zavart megkülönböztetünk, így nem csak akkor beszélünk nyelvi zavarról, ha az itt felsorolt összes tünet megjelenik. Néhány meglévő tünet is jelezhet nyelvi zavart, s alapját képezheti egy komplex logopédiai vizsgálatnak.

• 2-3 éves korban: kései beszédindulás, beszédértési nehézség.
• 4-6 éves korban: szűk a szókincse, nem jutnak eszébe szavak, nehezen jegyez meg mondókákat, versikéket, nem érti a meséket vagy a hozzá intézett beszédet, inkább csak rövid tőmondatokban beszél, gyakori ragozási hibák, a magyar nyelvre nem jellemző szórend használata, stb.

A jelenlegi praxisomban is van egy nyelvi zavaros kisfiú, akinek az anyukája keresett fel azzal a gonddal, hogy észrevette, hogy a fia nem jegyzi meg az óvodai csoporttársai nevét. Egy komplex logopédiai vizsgálat után azonnal nyilvánvalóvá vált a helyzet, s az is, hogy hol kell beavatkozni. S így esélyt kap a kisfiú arra, hogy másfél év múlva – amikor iskolába megy – ne logopédiai osztályban kezdjen.

Egy korábbi cikkben azt néztük meg, hogy mikor van a beszédindulás optimális ideje. Az egész áttekintést itt olvashatod. Összefoglalva arra jutottunk, hogy 24 hónaposan hozzávetőlegesen 50 szavas szókinccsel kell rendelkeznie, folyamatos és látványos szókincsbővüléssel. Három évesen pedig már képesnek kell lennie dialógust folytatni, egyszerű bővített mondatokkal kommunikálni.

Most pedig azt tekintjük át, hogy mi van akkor, ha a gyermeked beszéde beindult, a környezetében lévőkkel aktívan és beszéddel kommunikál, de nem minden hangot képez helyesen, vagy esetleg nehezen érthető a beszéde. Mikor kell logopédushoz fordulni?

Természetesen itt is az egyéni diagnosztika fogja eldönteni, hogy egy adott gyermeknél szükséges-e a szakszerű beavatkozás, de azért nézzünk néhány támpontot ahhoz, hogy mikor érdemes vizsgálatra bejelentkezni.

Élettani beszédhibák

Hároméveskorban még nagyon gyakoriak a beszédhibák. A magánhangzók közül már az összeset képesek kiejteni. Ez alól kivételt képezhetnek az ö, ő, ü, ű magánhangzók. Tehát ilyen idős korra a magánhangzórendszer már kialakult, ez alól az előbb említett hangzók lehetnek kivételek. A mássalhangzók tekintetében a leggyakrabban tévesen képzett hangok: sz, z, c, s, zs, cs, l és az r. Természetesen előfordulhat még más hangzók hibás ejtése is: k, g, ty, gy, ny. Ezek azok a hangok, melyek általában gondot okozhatnak egy háromévesnek. Persze az egyéni sajátosságok nyomán itt is jelentős különbségek jelentkezhetnek. Ezeket a hanghibákat logopédiai szempontból még nem tekintjük kezelendőnek, hiszen ezek még életkori sajátosságnak tekinthetők, melyek a beszédszervek ügyesedésével, a beszédészlelés fejlődésével, s a megfelelő beszédminta hatására spontán is javulhatnak, nagyon sok esetben javulnak is.

Akkor mégis mikor kell logopédushoz fordulni?

Artikulációs problémával akkor kell 3 évesen logopédust felkeresni, ha:

• Ajak- és szájpadhasadék áll a háttérben,
• csak magánhangzókkal kommunikál,
• halandzsázik, nincsenek konzekvens szavai.

Négyéves korban már egyre inkább érettebbek lesznek a gyerekek arra, hogy bevonjuk őket az artikulációs terápiába, de az életkori sajátosságok a hangképzés területén még mindig jelen vannak. Abban az esetben, ha a gyermeknél akár 10-16 hang is hibás, s a logopédus úgy ítéli meg, akkor már elkezdhető a hangzók kialakítása.

Ötéves korra kell a hangzórendszernek kialakulnia, ezért esik az óvodákban is 5 éves korra az artikulációs szűrése. Ha 5 évesen még vannak olyan hangzók, melyeket nem ejt tisztán a gyermek, mindenképp érdemes logopédust felkeresni, hogy az iskolakezdésre szépen, tisztán, hangzóhibák nélkül beszéljen.

Összegzés

Ne feledd, nagyok lehetnek az egyéni különbségek, mindenkinél különböző okok húzódhatnak meg a beszédhiba hátterében, ezért ha bizonytalan vagy, akkor bátran keress fel egy logopédust. Egy vizsgálat bármely életkorban megnyugtatható lehet, így biztosan fogod tudni, hogy szükséges-e a logopédusi beavatkozás vagy nem. 

Múlt heti, A beszédindulás optimális ideje c. bejegyzésemhez izgalmas komment érkezett, mely számos olyan kérdést vet fel, melyekről jó, ha beszélünk, melyekről beszélnünk KELL.

Nagyon bizakodással olvastam ezt a cikket is a témában, ahogyan az összeset. És megint csalódtam. A "mert egyébként" vagy a "mert, ha nincs így, akkor" vagy a "mi lesz, ha" kérdéseimre sosem adnak ezek választ, [...]. Ha nem az a következménye, hogy a gyerek emiatt végig bukdácsolja majd az általánost, és aztán kormánytag lesz, vagy valami hasonló szörnyűség történik a rossz eredményei miatt, akkor nem értem, minek ez a rengeteg elvárás a kicsik és szüleik felé. Szerencsére a mi környezetünkben és a mi korosztályunkban a szülők már nem siettetik a gyermeküket semmiben. Azért mégiscsak érdekelne, mi a következménye a lassabb, "nem optimális" beszédfejlődésnek. Ha semmi, vagy a szokásos elkenés, hogy "későbbi nehézségek alakulHATnak ki a tanulásnak, meg ELŐFORDULHAT, hogy...", akkor ez megint egy értelmetlen témafelvetés válaszok nélkül. (Clamesa)

Általában a probléma kezdetére fókuszálunk, mivel ott lehet a leghatékonyabban beavatkozni. Hogy milyen kimenetelek, milyen felnőtt életre ható eredmények lehetnek, ha a problémát nem ismerjük fel időben, az remek kérdés.

Ha a gyermek beszéde nem indul el a megfelelő időben, három lehetőséggel érdemes számolnunk:

ELSŐ LEHETŐSÉG

Egy kis időbeli késéssel, de magától és/vagy logopédiai terápia segítségével tökéletesen behozhatja a lemaradást, úgy, hogy nyoma sem marad az élete további részében vagy az iskolában.

MÁSODIK LEHETŐSÉG

Nem indul el időben a beszéde, s idővel sem veszi fel a nyelvfejlődés megfelelő tempóját és struktúráját. Mit jelent ez? Most néhány példát hozok (a teljesség igénye nélkül):

• Nem jó a beszédértése.
• Nem elegendő a szókincse, ahhoz hogy meginduljon a nyelvtani fejlődés.
• A szókincséből nehezen hívja elő a szavakat, folyamatosan keresi őket.
• Ha megindul a grammatika fejlődése, nem a magyar nyelv fejlődési szabályainak megfelelően (nem olyan sorrendben, ahogy a nyelvfejlődés diktálja).
• Nem érti a ragokat és nem jól használja a grammatikai elemeket.
• A beszédhangok észlelése, differenciálása nem alakul ki (ép hallás mellett).
• Több hangra kiterjedő hangtévesztés is jellemezheti, de nem kötelező, hogy hanghiba társuljon hozzá.
• Gyenge a verbális memória (nem tud megjegyzeni mondatokat, mondókákat, szavakat).
• Stb.

Ilyen tünetek mellett már valószínűleg a nyelvi zavart is diagnosztizálják. A nyelvi zavart legkorábban 4 évesen lehet diagnosztizálni. Szakirodalmi adatok szerint a nyelvi zavar gyakorisága 7% 5 éves korban.

Ha egy gyermek nyelvfejlődése ezt az eltérő mintázatot követi (nyelvi zavara van), és nem kap segítséget, akkor nagyon nehezen fog megtanulni írni és olvasni, mivel az íráshoz és olvasás sikerességéhez a fenn említett dolgok (és még számos más terület is) szükségesek. Ha ilyen nyelvi fejlettséggel ül be az iskolapadba 6-7 évesen, akkor a tanulási problémák sorozata következik, ez biztos. Diszlexia, diszgráfia diagnosztizálása. Tanulási kudarcok, önbizalomhiány. Önutálat amiatt, hogy mennyit tanul, s mégsem jön az eredmény. Rossz tapasztalatok a tanulással, iskolával, önértékelési probléma. Ezen következmények miatt a középiskolából ki is bukhat, mert már utál tanulni, gyűlöli a sok kudarcot. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden ilyen érintett gyermeknél az összes felsorolt tünet megjelenik. De az is bőven elég, ha csak egy vagy kettő.

HARMADIK LEHETŐSÉG

Ha a gyermek nyelvi fejlődése, beszéde későn 3-3,5 éves korában indul, de nem olyan súlyos tüneteket produkál, mint a második esetben felsoroltak. 6 évesen beül az iskolapadba (olyan hatévesek mellé, akiknek a beszédfejlődése és nyelvifejlődése a megfelelő időben és sorrendben zajlott), 1-1,5 évvel marad el a többiek nyelvi fejlettségéhez képest, ami az iskolai teljesítményen is meg fog látszani. Hogy fogja követni az utasításokat? Hogy fog jól teljesíteni az írás és olvasás elsajátításánál, ha az energiája arra megy el, hogy a nyelvi fejlődési hátrány miatti nehézségeit kompenzálja, de arra már nem jut az erejéből, hogy konkrétan a betűkre, a tananyagra koncentráljon, stb.? Ebben az esetben nem diagnosztizálnak tanulási zavart, diszlexiát, diszgráfiát, “csak” tanulási nehézséget, amikor a gyermek fejlesztő foglalkozásokra jár annak érdekében, hogy tudja tartani a tempót.

ÖSSZEGEZVE

Az érdekes az egészben az, hogy MINDHÁROM ESETBEN ugyanazzal a tünettel indulunk:
2 évesen nem megfelelő a szókincs, később kezd el mondatokban beszélni, stb. De 2 évesen, amikor ezeket a tüneteket észleljük, elég nehéz megmondani, hogy 3-5 év múlva a gyermekünk melyik csoportba fog tartozni. És hát valljuk be, nem mindegy!

Ezért fogalmazunk az írásokban feltételes módban. Mert akkor kell cselekedni, amikor az első tünetek megjelennek — mivel nem tudod, nem tudhatod, hogy a három lehetséges irány közül melyikbe fog tartozni a gyermek.
Ezért érdemes elvinni a logopédushoz egy vizsgálatra. Ő sem fogja tudni természetesen megjósolni, hogy mi lesz öt év múlva az iskolában, de azt igen, hogy mennyire kell abban az adott pillanatban foglalkozni a beszéd- és nyelvfejlődéssel.

Biztosan Neked is van olyan ismerősöd, akinek a gyermekét logopédushoz hordják, mert nem kezdett el időben beszélni, nem képzi helyesen a hangokat vagy esetleg orrhangon beszél. Sok esetben azonban nem a zavaró beszédhiba miatt fordulnak a szülők  logopédushoz, hiszen számos más problémával is foglalkozik a logopédus. Elmesélem röviden, hogy mi mindent csinálunk, mely területeket érint a munkánk, milyen terápiák léteznek.

Ahogy már említettem: a logopédusok tevékenységi köre igen szerteágazó. Két fő területen dolgozunk leginkább: az egyik az oktatás, a másik pedig az egészségügy.

Mivel én főleg az oktatási területen szereztem tapasztalatot, így most főleg azokat a problémaköröket említem meg, amelyekkel az oktatás területén (is) találkozni.

Milyen problémával lehet megkeresni egy logopédust?

1. Nyelvi késés (megkésett beszédfejlődés): ha nem indul meg időben a beszéd.
2. Nyelvi zavar terápiája: ha nyelvfejlődés nem a tipikus utat követi, hanem eltér attól.
3. Artikulációs zavar terápiája: a beszédhangok korrekciója.
4. Beszédészlelés és beszédértés fejlesztése.
5. Diszlexia prevenció: részképességek és nyelvi fejlesztés óvodáskorban, iskolára való felkészítés.
6. Diszlexia prevenció és reedukáció iskolás korban.
7. Nyelvlökéses nyelés: ezt leggyakrabban a fogorvos, fogszabályozó szakorvos fedezi fel és javasolja a logopédust.
8. Diszfónia: hangképzési rendellenesség kezelése (rekedt, fátyolos hang, hangszalagcsomó, stb.).
9. Orrhangzós terápia: ajak- és szájpadhasadékos gyermekek logopédiai ellátása.
10. Dadogás, hadarás.

Nem szorosan és kizárólagosan logopédusi kompetencia, de grafomotoros és vizuomotoros fejlesztéseket is végezhet egy logopédus, mely az írásmozgások alapjait segítik.

Terápia vagy diagnosztika?

Fontos, hogy bár a logopédusokat főleg a terápiás munkásságukról ismerik, úgy gondolom, hogy a diagnosztikai rész kiemelése, hangsúlyozása sem hanyagolható el. Minden terápiás munkát egy vizsgálat előz meg, így lesz a terápia célirányos és hatékony.

A logopédusokat tanácsadási kereteken belül is meg lehet keresni, ahol a gyermek  beszéd- és részképességek fejlődésével kapcsolatban felmerülő kérdésekre válaszolnak. Ötleteket, segítséget nyújtanak a nyelv- és beszédfejlődés, olvasás és írás otthoni támogatásához. 

Fordulj bátran Te is logopédushoz, ha úgy érzed, "valami nem oké" a gyerkőccel (vagy akár magaddal), hidd el, biztosan megnyugtat és/vagy útbaigazít, segít a továbblépésben.

Múlt heti facebook posztomban arról már beszéltem, hogy a gyermek grammatikai fejlődése szempontjából miért olyan fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű szókincs birtoklása. A mai írásomban részletesebben is körüljárjuk a szókinccsel kapcsolatos témát.

A szókincs és grammatikai fejlődés összefüggései

Ahhoz, hogy a gyermek elkezdjen mondatokban beszélni, fontos, hogy elengendő szava legyen. Ha nincs elég szó, nincs miből felépíteni a mondatot, nincs miből szókombinációkat létrehozni és nincs mihez hozzáragasztani a toldalékokat. Így nem - vagy csak nagyon lassan - tud a nyelvtanhasználat kialakulni, a különböző nyelvtani szabályok elsajátítása is elmarad vagy késik, gyakori lehet a grammatikailag hibás beszéd, és a nyelvtani tudatosság is alacsonyabb szintű lesz az elvártánál. Nem nehéz belátni, hogy az a kisgyerek, aki így lép be az első osztályba jelentős hátránnyal indul. Nem szabad alábecsülni a szókincsfejlesztés fontosságát. Már egészen pici korban elkezdődik az új szavak tanulása, s minden lehetőséget meg kell adnunk ahhoz, hogy sikeres is legyen.

Ha azt tapasztalod, hogy 2 éves gyermekednek szűk a szókincse, alig mond szavakat, erősen ajánlott logopédust felkeresni. Ha a 3 éves gyermeked még nem beszél egyszerű bővített mondatokban, akkor pedig kötelező. 

A szókincs és az olvasás kapcsolata

Amikor a gyermek elkezd olvasni, nem mindegy, hogy mekkora nagyságú szókincs birtokában teszi ezt. Könnyű belátni, hogy minél több egy mondatban, szövegben a számára ismeretlen szó, annál nehezebben fogja értelmezni, dekódolni az olvasottakat. Ha a gyermek nem érti, amit olvas, szövegértési és ezzel együtt tanulási problémák is jelentkezhetnek, s az érintett könnyen elvesztheti a lelkesedését az olvasás és a tanulás iránt is. Értő olvasással sajátítjuk el (nem csak iskolai) tudásunk jelentős részét (is). Az írott szöveg komplexebb nyelvtani szerkezetekkel és szókinccsel rendelkezik, mint az élőbeszéd. 

A szókincs és idegennyelv kapcsolata

Többek között a szókincsbővülés mértéke és tempója alapján is következtethetünk arra is, hogy vajon az idegennyelv tanulásnál várható-e nehézség. Ha az anyanyelvén szűk a szókincse, akkor az idegennyelvű szavakat nagyon nehéz lesz beazonosítani, megfeleltetni az anyanyelvi párjával. Ezen felül pedig, ha az anyanyelvén nehezen gyarapodik a szókincs, az idegennyelv szavait is nehezn fogja beépíteni. Ha azt tapasztalod a gyermekednél, hogy az új szavakat, amivel az anyanyelvén találkozot, nem építi be a szókincsébe, sőt, nem vagy nehezen jegyzi meg őket, akkor mindenképpen keress fel egy logopédust. A logopédus egy vizsgélat segítségével (személyes kedvenc szókincstesztem :) ) - meg tudja ítélni, hogy milyen a szóaktivizáció, szókincsbeépülés, s kell-e szakszerű beavatkozás.

Meggyőződéséem, hogy odafigyeléssel, együttkondolkodással, információ átadással sok-sok nehézséget megelőzhetünk, megoldhatunk gyermekeink és saját életünkben is. Ha hasznodra vált, amit itt megtudtál, oszd meg az írást, s kövess Facebookon és Intagramon is! Ne feledd, olvass, kérdezz, cselekedj! :)

Szeretettel,

Munkás Nóri

Logopédiai terápiára járni éppen elég nehéz feladat, anélkül is, hogy közben azon kelljen szoronganod, aggódnod, hogy vajon gyermeked tényleg a leghatékonyabb kezelést kapj-e, tényleg személyreszabott terápiában vesz-e részt, vagy csak logopédiai ellátás címén történik valami. Hadd segítsek ezt az aggodalmat eloszlatni! Van egy egyszerű megoldás, aminek az igénybevételével biztos, hogy gyermeked pont azt fogja kapni, amire szüksége van. Egy komplex logopédiai vizsgálat elvégzésvel, egyénre szabott nyelvi profil felállításával tényleg elérhető az, hogy sebészi szike pontosságával hasson a logopédiai terápia.

Nem vitás és teljesen érthető, hogy mindenki azt szeretné, hogy ha már hetetne többször elviszi gyermekét a logopédushoz, este, munka után, fáradtan még logopédiát gyakorolnak, és hétvégén a balatoni nyaralóban is ott lapul a logopédia füzet, akkor annak meg is legyen mihamarabb az eredménye. Senki nem szeretne sokkal hosszabb időt eltölteni egy terápiás folyamatban, mint amennyi valóban szükséges. Az sem túl nagy öröm, ha a terápia vége felé derül ki, hogy még van néhány térület, amire oda kell figyelni, s még pár hónap kemény munka vár ránk. Az pedig kifejezetten ijesztő gondolat, hogy véletlenül elfedve marad egy-két olyan terület, aminek a gyengesége az iskolai teljesítmények rovására mehet.

Itt tényleg nincs helye a félmegoldásoknak! Amikor egy sebész, műteni készül, pontosan tudja, hogy hova kell a sebészi szikét illeszteni. Egészen biztos, hogy nem úgy tervez meg egy műtétet, hogy érzésre elkezdi valahol, s ha pont nem azt a területet kellett volna felvágni, akkor két centivel arrébb teszi a szikét, s előbb-utóbb megtalálja a pontos helyet. Nem így képzelünk el egy szakszerű beavatkozást, ugye?! Az én meglátásom szerint egy logopédusnak a nyelvi profil felállítása a sebészi szikéje. Az egyéni nyelvi profil birtokában tényleg pontosan oda tud nyúlni a logopédus, ahova szükséges, így biztosítva a gyermeknek valóban egyénre szabott, hatásos logopédiai terápiát.

Meggyőződésem, hogy odafigyeléssel, együttgondolkodással, információ átadással sok-sok nehézséget megelőzhetünk, megoldhatunk gyermekeink és saját életünkben is. Ha hasznodra vált, amit itt olvastál, oszd meg a többiekkel is! Facebookon és Instagramon bepillantást nyerhetsz a diagnosztikus és terápiás világomba is!

Ne feledd, olvass, kérdezz, cselekedj!

Szeretettel,

Munkás Nóri