Lehetséges az, hogy a gyermek gyönyörűen, tisztán, hangzóhiba nélkül beszél, mégis súlyos logopédiai problémája van? A válasz, hogy sajnos igen. A mai cikkben egy olyan kórképet mutatok be, ami még sajnos ismeretlen a szülők számára. Míg az autizmusról, diszlexiáról, diszgráfiáról stb. már szinte mindenki hallott, a nyelvi zavarról kevesen.

Az előző írásokban arról is írtam, hogy a kései beszédindulásnak több kimenetele is lehet. Az egyik – a legsúlyosabb – a specifikus nyelvi zavar. Azért kell róla minél többet beszélnünk, mert ennek a kórképnek nagyon sok esetben nincsenek kirívó tünetei. Míg egy nehezen érthető beszéd, egy döcögő olvasás, egy orrhangzós vagy dadogó beszéd esetében a szülőnek is és a környezetnek is egyértelmű, hogy valamit tenni kell, a nyelvi zavar tüneteit gyakran fel sem ismerik. Akkor járnak szerencsével, ha a gyermeknek más, logopédiai problémája is van, s egy vizsgálat, egy szakértő szem felfedezi a nyelvi zavar jelenlétét is. A nyelvi zavar azonban nem minden esetben társul artikulációs zavarral, így fordulhat elő az, hogy látszólag nincs a gyermeknek logopédiai problémája, s a logopédus mégis intenzív terápiát javasol neki.

Praxisomban többször is előfordult ilyen. Ilyenkor tényleg nagy felelősség van a szakemberen, hogy a szülőt – akit sok esetben váratlanul ér a hír és értetlenül áll a dolog előtt, hiszen „de a gyerek szépen beszél” – megfelelően és alaposan tájékoztassa a specifikus nyelvi zavarról és annak következményeiről.

Mi az a specifikus nyelvi zavar (SNYZ)?

A DSN-5 (A diagnosztikai vizsgálat zsebkönyve) azt mondja, hogy az SNYZ a nyelv elsajátításnak és a nyelv használatának a nehézsége. Azoknál a gyerekeknél mondhatjuk ki a nyelvi zavar jelenlétét, akiknek az érzékszerveik megfelelően működnek, IQ-juk is megfelelő, illetve nem jelentkezik más fejlődési rendellensség (pl. autizmus, Down-szindróma stb.).

A nyelv elsajátításának nehézségéről és annak ismertetőjegyeiről, vagyis a kései beszédindulásról, nehezen bővülő szókincsről, stb. már több írásban is beszéltünk. Ezekkel a tünetekkel is nagyon fontos foglalkozni, bár specifikus nyelvi zavart leghamarabb négy éves korban diagnosztizálhatunk. Ha egy akárhány éves gyermeknek szűk a szókincse, gyenge a verbális memóriája, nem érti pontosan a hozzá intézett beszédet, helytelenül használja a ragokat, esetleg a beszédhangok közti különbséget sem észleli, akkor bizony a nyelvhasználata is sérül. Nem tudja magát úgy kifejezni, ahogy szeretné, s a környezete sem tudja őt mindig pontosan megérteni. Iskoláskorban pedig az írott nyelv elsajátítása (=olvasás, írás, szövegértés) és használata van veszélyben.

Szakirodalmi adatok szerint az ötévesek körének 7%-a nyelvi zavaros.

Foglaljuk össze! Mire figyeljen a szülő? Milyen tünetek lehetnek figyelemfelkeltőek?

Ezek a tünetek felsorolás jellegűek, a teljesség igénye nélkül. Fontos tudni, hogy több fajta nyelvi zavart megkülönböztetünk, így nem csak akkor beszélünk nyelvi zavarról, ha az itt felsorolt összes tünet megjelenik. Néhány meglévő tünet is jelezhet nyelvi zavart, s alapját képezheti egy komplex logopédiai vizsgálatnak.

• 2-3 éves korban: kései beszédindulás, beszédértési nehézség.
• 4-6 éves korban: szűk a szókincse, nem jutnak eszébe szavak, nehezen jegyez meg mondókákat, versikéket, nem érti a meséket vagy a hozzá intézett beszédet, inkább csak rövid tőmondatokban beszél, gyakori ragozási hibák, a magyar nyelvre nem jellemző szórend használata, stb.

A jelenlegi praxisomban is van egy nyelvi zavaros kisfiú, akinek az anyukája keresett fel azzal a gonddal, hogy észrevette, hogy a fia nem jegyzi meg az óvodai csoporttársai nevét. Egy komplex logopédiai vizsgálat után azonnal nyilvánvalóvá vált a helyzet, s az is, hogy hol kell beavatkozni. S így esélyt kap a kisfiú arra, hogy másfél év múlva – amikor iskolába megy – ne logopédiai osztályban kezdjen.