Az előző cikkben hoztam néhány alapvető elemet, melyek határozottan elősegítik a gyerek beszédének fejlesztését. Az írás végén — csak felsorolásként — említettem meg az élőbeszéd, élőmese, mese és a mondókák fontosságát.

Nagyon sok fórumon olvashatunk erről, mégsem tudom eleget hangsúlyozni. Ezek mind nagy lehetőségeket hordoznak magunkban, például:

• nem kell hozzá szaktudás,
• ingyen van,
• mélyíthetjük vele a szülő-gyermek kapcsolatot,

s így tudjuk a gyerek számára a leginkább biztosítani, támogatni a sikeres iskolakezdést. 

Nézzük, melyik miért fontos, mit kell róla tudni.

A BESZÉD, A VERBÁLIS KÖZLÉS

Beszéd közben hangokat adunk ki. Hangok sorozatából lesznek a szavak, szavakból a mondatok. Az érzékszerveinken (és bonyolult, agyi folyamatokon) keresztül érzékeljük a hozzánk beszélőt, értjük, észleljük a hozzánk intézett beszédet.

Ezt az észlelést, értést segítik az ún. nevezett metakommunikációs elemek, melyeket élőbeszéd során is (fontos) alkalmaznunk:

• megállunk beszéd közben,
• tagoltan beszélünk,
• jól artikulálunk,
• hangsúlyra, hanglejtésre is odafigyelünk,
• nem monotón hangon, elhadarva, gyorsan „letudjuk” a mondandót.

Ezzel segítjük elő a gyermek értését, észlelését, szókincsbővítését, nyelvi fejlődését is, a verbális csatornán való kommunikálást.  Ez azért nagyon fontos, mert a beszélt nyelvnek a következő lépcsőfoka az iskolában jelenik meg: amikor is a hangok átalakulnak betűkké, s megtanulunk írni, olvasni. A sikeres olvasáshoz és íráshoz pedig az előbb felsoroltak mindegyike szükséges.  

MESE

Van olyan szülő, aki a könyvekből szeret olvasni, s olyan is van, aki inkább kitalálja a meséket. Hogy a gyerek élő vagy olvasott mesét hall-e, mindegy. A lényeg, hogy mese legyen.

Felmerülhet a kérdés, hogy miben más egy szépen illusztrált, igényes mese a tévében, mint az élő vagy olvasott mese? Több lényeges különbség is van — most egyet emelek ki.

Az élőmese és az olvasott mese hallgatása során a gyerek vizuális képzelőereje elindul. A látott mese egy konkrétan kidolgozott képet ad a gyermek számára, s bármilyen esztétikus, szép is, a gyermek fantáziája már nem fog elindulni, nem fogja ő elképzelni, hogy hogy néz ki a mesehős, milyen tájakon járhat, milyen lehet az Óperenciás-tenger, hanem elfogadja, megelégszik azzal a képpel, amit a mese ad.

Eddig mindig a szókincs fontosságát emlegettük az olvasott/élőmese és a nyelvi fejlődés, valamint az iskolai kudarcok/sikerek kapcsán, most viszont ezt az új elemet is kiemelném: a vizuális képzelőerőt. Ez annak az alapja lesz a későbbek folyamán az iskolában, hogy pl.

• térben majd el tudjon helyezni egy földrajz tananyagot,
• időrendileg sorba tudjon rendezni egy történelem leckét, történelmi eseményeket,
• matematikából a logikai összefüggéseket hogyan fogja elképzelni,
• geometriából egy-egy elemet, hogyan tud majd térben elhelyezni.

Vagyis: össze tudja-e a kötni a tanult anyagot vizuális képpel, ami segíti a megértést, a tudás elsajátítását és az információ rögzítését?

Mi a különbség a beszélgetés és az olvasott mese között?

"Nem elég az, ha csak sokat beszélgetek a gyerekemmel?" Nem, nem elég csak a beszélgetés, mindenképpen ügyelni kell arra, hogy mindkét időtöltésre bőségesen jusson idő.

Mesolvasás során ugyanis más nyelvtani szerkezetet, más szókincset, más szófordulatokat hall a gyermek. Egy mese nagyon sok témát, helyszínt, szereplőt, tulajdonságot, morális helyzetet érinthet. Olyanokat is, melyekre beszélgetés során kevés eséllyel térünk ki.

MONDÓKA, ÉNEK

Szintén olyan képességeket lehet vele megalapozni, amelyek rendkívül fontosak az iskolai életben való boldoguláshoz:

• természetes beszédlégzést szabályozzák a mondókák,
• a ritmusérzék és — az anyanyelvre jellemző — beszéddallam fejlesztésére is kiválóak,
• a ritmikus egymásutániság (szerialitás-sorozatalkotási képességi) alapvető a sikeres tanuláshoz.

Egy-egy mondóka, dalocska megtanulásával verbális emlékezet nagyon hatékony fejlesztése (is) történik, ráadásul játékos formában. Ne feledjük: jól működő verbális memória nélkül egy gyermek kudarcra van ítélve az iskolában.