Sokszor írtam már a mondókák fontosságáról, arról, hogy egy egyszerű mondóka mennyi mindent fejleszt. Magzati kortól kezdve érdemes őket mondogatni, minden életkorban rendkívül hasznosak. A mai írásban egyet emelek ki az előnyei közül: a mozgás és beszéd integrációját, vagyis összekapcsolását.
Érzékelési csatornák
Több érzékelési csatornán érkeznek ingerek a világból a gyerekekhez (látás, hallás, beszéd, tapintás stb.). Nagyon fontos, hogy ezeket az ingereket képesek legyenek egységben észlelni, feldolgozni: észlelni kell az érkezett ingerek sorrendjét, valamint ezekre az ingerekre választ is kell adni, s ezeket a válaszokat is idői-téri egymásutániságba kell rendezni ahhoz, hogy adekvát választ adjon a gyermek egy-egy szituációban.
(Felhasznált szakirodalom: Bittera-Juhász: A megkésett beszédfejlődés terápiája)
Fókuszban a kisbabák
Pici babáknál még főleg hintáztató, simogató, höcögtető versikéket, mondókákat mondogatunk. A pici babák még nem tudnak mozogni, ezért a mondókázó fél köti össze a mozgást és beszédet: mondókázás közben ritmusra, szövegre simogat, érint, mutat, hintáztat, höcögtet, ringat. Nagyon szeretik a pici babák, s már itt elindul a mozgás és beszéd integrációjának a megalapozása, ne hagyd ki!
Nagyobb gyerekeknek
Miután pedig már nagyobb a gyermek, önálló mozgást végez, a legjobb és legélvezetesebb formája a mozgás és beszéd integrációjának, ha mozgással kísért mondókákat tanulunk. Sokkal könnyebben bevonhatóak a mondókatanulásba, élvezetesebb és hasznos is, ha mozgással is kísérjük a szöveget.
Várd a Mikulást!
Ezt a versikét még megtanulhatjátok a gyerkőccel, mire jön a Mikulás! Biztosan nagy örömmel nézné, hallgatná. �
Az erdőben van egy ház, (kézzel mutatjuk a háztetőt)
abban lakik a Mikulás. (mutatjuk a fejünkön a csúcsos sapkát)
A bajusza hófehér, (bajuszt is mutatjuk)
a szakálla térdig ér, (szakáll hosszúságát mutatjuk)
a puttonya sokat ér,
sor ajándék belefér! (puttonycipelést mutatunk a vállunk mögött/fölött)