A beszédészlelési és beszédmegértési zavarok okait, s az erre hajlamosító rizikótényezőket az előző cikkben kifejtettük. Most pedig a beszédészlelési zavar főbb megjelenési formáit, vagyis tüneteit vesszük sorra. Milyen tüneteket tapasztalhat a szülő, környezet, óvónő, tanító?
Beszéljünk a tünetekről!
Nagyon fontos erről beszélni, mert a tüneteket gyakran összekeverhetik más jellegű nehézségekkel: magatartásbeli gondok, figyelem és koncentrációs nehézség, hallásprobléma stb.
- A gyermek gyakran nem reagál a hozzá intézett beszédhez, és/vagy sokszor téves választ ad, és/vagy nem a kérdésre felel, illetve gyakran visszakérdez. Ebben az esetben egy alapos audiológiai kivizsgálás után mindenképp szükséges a beszédészlelés és beszédmegértés vizsgálata is.
- A gyakori figyelmetlenség, túlzott játékosság vagy magatartásgondok megjelenésénél is gondolni kell arra, hogy ez a probléma állhat a háttérben.
- Ha gyermeked jelentős nyelvi késsel kezdett el beszélni, vagy nyelvi zavarral diagnosztizálták, szinte biztos, hogy érintett lesz a tárgyalt terület is.
- Ha erős, makacs és hosszantartó beszédhibája van a gyermekednek, valószínűsíthető, hogy beszédészlelési elmaradás is áll mögötte. Vannak olyan beszédhibások is természetesen, akiknél ez nem áll fenn, egy fél órás beszédészlelési vizsgálat egyértelmű választ ad erre a kérdésre is.
Mikor foglalkozzunk a problémával?
Legtöbben sajnos csak akkor kezdenek el foglalkozni ezzel a kérdéssel, ha az iskolai tanulmányokban is jelentkeznek tünetek. Az iskolás tünetek közé tartoznak:
- olvasási, írási és helyesírási nehézségek
- versek memorizálásának nehézsége
- nehézkésen megy a tanult idegennyelv elsajátítása
- nem tud lényeget kiemelni
- az olvasott szöveg nehézkés értelmezése
- látszólag gyenge memória
(felhasznált irodalom: Gósy Mária: A hallástól a tanulásig)
Összegzésül
A tünetek áttanulmányozásával láthatjuk, hogy igen változatos tünetei lehetnek a beszédészlelés és beszédmegértés elmaradásának, zavarának. Ha már kiderítettük, hogy valóban ez áll a háttérben, akkor megfelelő szülői és szakemberi együttműködéssel jelentős eredményeket lehet elérni. Óvodáskorban a legegyszerűbb ezt a dolgot kezelni annak érdekében, hogy az iskolás tünetek ne is jelenjenek meg.
